A

jó

ügyért:

A

természetjárás

mindenkié

A coloradói nő 2018-ban még kevéssé volt ismert, amikor bejelentette, hogy ő szeretne lenni az első transznemű sportoló, aki megmássza a Hét csúcsot, és minden kontinens legmagasabb csúcsán kitűzi a transzneműek zászlaját.

A tapasztalt hegymászó élete nagy részében mászott. Ám a 2016-os nemi átmenete után Parisi személyes céljai olyan küldetéssé alakultak, amelynek célja a transznemű közösségről kialakult kép megváltoztatása a szabadtéri sportok világában.

„Végül úgy éreztem, hogy a háttérbe szorítottak, és a nemi átmenetem során elvesztettem a hangomat” – mondja Parisi. „Felül akartam emelkedni ezen, egy olyan helyen, ahol nem lehet a háttérbe szorítani. Itt nincsenek árnyékok. Itt akartam kimondani: »Ez vagyok én. Büszke vagyok.«”

Az elmúlt négy évben Parisi feljutott az ausztráliai Kosciuszko-hegy, a tanzániai Kilimandzsáró, az oroszországi Elbrusz, az argentínai Aconcagua, legutóbb pedig az antarktiszi Vinson-hegy csúcsára. Most a Hét csúcs megmászására irányuló küldetésének utolsó előtti állomására indul: a Denalira.

Parisi ebben a hónapban három fáradságos hét alatt kísérli meg elérni a 6190 méter magas alaszkai óriás csúcsát.

Történetét nonprofit szervezetén keresztül megosztva,TranSending 7 , Parisi a transzneműek jogainak előmozdítására szentelte erőfeszítéseit, különös tekintettel a sporthoz való hozzáférésre.A transznemű emberek versenysportban való részvételének kérdése az elmúlt években a figyelem középpontjába került, mivel egyes nagy befolyású szervezetek és kormányzati vezetők olyan intézkedéseket hoztak, amelyek korlátozzák a sportversenyeken és sportprogramokban való részvétel lehetőségét.

A sportágak részvételi irányelvei jelentősen eltérnek egymástól, és a legmagasabb szintű döntéshozatalt megalapozó kutatások száma korlátozott. Ennek fő oka, hogy nagyon kevés transznemű sportoló vesz részt versenysportban, és még kevesebben versenyeznek elit szinten.

Parisi arra irányuló törekvése, hogy minden kontinens legmagasabb csúcsára feljusson, rávilágít azokra az akadályokra, amelyekkel a transz közösségnek továbbra is szembe kell néznie a sport világában, még az egyéni sporttevékenységek terén is.

“Régebben bárhová elmehettem, és bármit megtehettem, amit csak akartam, tudod” – mondja. “A létezésemet nem tekintették bűncselekménynek. Most pedig sok helyen, ahová elmegyek, már önmagában a létezésem is bűncselekmény.”

“De természetesen újra elindultam Tanzániába és Oroszországba, hogy megmásszam azokat a hegyeket, annak ellenére, hogy ezekben az országokban olyan törvényeket hoztak, amelyek célja az elnyomásom. Nem tekintem ezt magától értetődőnek, mert sokáig úgy éreztem, hogy ezt a lehetőséget nagyrészt elvesztettem, és sok szempontból valóban el is vesztettem.”

A Parisi által leküzdött akadályok arra ösztönözték, hogy a transznemű fiatalok sportprogramokhoz való hozzáférésével foglalkozzon.

Jelenleg az Egyesült Államokban 18 állam fogadott el olyan törvényeket, amelyek megtiltják vagy korlátozzák a transznemű fiatalok részvételét az iskolai sportban.

“A politikai energia hatalmas része egy nagyon kis kisebbség elnyomására fordítódik. Elidegenítjük a gyerekeket a természettől, és elszalasztjuk a lehetőséget, hogy szolidáris kapcsolatot alakítsunk ki azokkal az emberekkel, akik a jövőben védeni és gondozni fogják ezeket a területeket.”

Parisi szerint a szabadtéri közösség többi tagjának felelőssége, hogy segítsen megszólítani a fiatalabb generációt, és biztonságos, befogadó közeget teremtsen. 

“Remélem, hogy egy kis összekötő kapocsként szolgálhatok, amely segít az embereknek kapcsolódni ehhez a közeghez – az egészségük és a természet javára.

“Őszintén hiszem, hogy végső soron, amikor véget érnek az egyetemi sport, az olimpia, a győzelmek és a dobogós helyezések, akkor az atlétika azt hagyja ránk, hogy jogunk és lehetőségünk van kimenni a mindenki számára hozzáférhető természeti területekre, mély levegőt venni, és élvezni a természetben tartózkodás, valamint ezeknek a tevékenységeknek az egészségre gyakorolt jótékony hatásait.”

Ez az álláspont számos, legmagasabb szinten működő sportszervezet szerint is helytálló, köztük a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerint is, amely alapokmányában rögzítette, hogy „a sport gyakorlása emberi jog”.

Parisi abban bízik, hogy történetének megosztása segít az LGBTQ-közösség más tagjainak is kezükbe venni saját történetük alakítását, és ezáltal a szabadtér mindenki számára nyitott térré válhat.

„Amikor 12, 13 vagy 14 éves voltam, nem volt előttem olyan példakép, akit mindenki számára láthatóan felvállalt volna a közösség” – mondja. „Teljesen elszigeteltnek és megbélyegzettnek éreztem magam. Nem gondoltam, hogy lehetséges előbújni.

„Azért szeretném megosztani a történetemet, mert tudom, hogy hajnali két órakor valaki, aki megbélyegzettnek és magányosnak érzi magát, és úgy érzi, hogy a társadalom általában nem fogadja el, rátalál majd a történetemre, és azt mondja: ‘ez egy transznemű ember története, és rendben van beszélni róla, nem vagyok más, és nem kell elnyomnom azt, aki vagyok.’”

Tudj meg többet Erin Parisi nonprofit szervezetéről, és kövesd Seven Summits küldetését a TranSending 7 weboldalán.Látogass el a weboldalra